📖 Sztori

Nem a tökéletesség, hanem a próbálkozás számít

Az idegen nyelv tanulása tele van vicces, kellemetlen és felejthetetlen pillanatokkal. Egy személyes történet arról, hogy a fejlődés nem a tökéletes nyelvtudással, hanem a megszólalás bátorságával kezdődik.

Az idegen nyelvvel való küzdelem naplója. Kicsit vicces. 😄 Nekem legalábbis. Mert én mindig sokat mulatok magamon – még akkor is, ha közben borzalmasan kellemetlenül érzem magam az adott szituációban. Ha pedig még el is mesélem… na, akkor pláne. 🙃 Pont ma beszélgettem egy aranyos kishölggyel az egyik közösségi platformon, és neki meséltem, milyen kis szerencsétlen vagyok ilyenkor. Ő viszont csak biztatott: „Nyugi, ez menni fog. Egyre jobban is. Ne aggódj.” 🤍 És igaza van. Mer­ni kell beszélni. Le kell vetkőzni azt a bizonyos szűk kabátot, ami szorít, vagy lenyelni azt a „gombócot”, ami a torkunkban van. Mert sosem fog menni, ha mindig a kényelmetlenség és a félelem vezérel. 😬 Van egy-két kollégám, akik folyamatosan biztatnak, hogy beszéljek. Mindig elmondják, mennyit változtam, mennyit fejlődtem – és bár tudom, hogy még van hova, nagyon hálás vagyok nekik, amiért tartják bennem a lelket. 🙏 Igyekeznek megérteni akkor is, amikor néha (jó, legtöbbször 😅) halandzsa nyelven beszélek hozzájuk. Amikor pedig annyira nagyon mondanám a magamét, akkor kézzel-lábbal, három különböző nyelven magyarázok egyszerre. 🤹‍♀️ Ők pedig rendületlenül hallgatnak, és próbálnak megérteni. Engem. A kis bohókás, kicsit zakkant, önértékelési problémákkal küzdő, két lábon járó szerencsétlenséget. 😄 Na, de hogy hozzak egy konkrét példát – tessék, leírom. Karácsony és szilveszter között vittem be szaloncukrot a fenyőfáról. Nem értették, miért van rajta madzag. Hát én elmagyaráztam: „Christmas Baum, stimmt? Na wie… Ungarn… das Christmas Baum… das ist… putty…” 🤯 És értették! Én meg konkrétan eldobtam az agyam. 🤯 Végig az volt bennem, hogy ezt úgysem fogják megérteni, baromi kellemetlenül éreztem magam… de sikerült. Jó, azért mutogattam is mellé. 😄✋🌲🍬 Most úgy érzem, megint jól leégettem magam, de hát na… ez vagyok én. Kicsit elesett. Kicsit szeleburdi. Kicsit zakkant. És tanulom, hogyan kell megszólalni. 💬✨ ⸻ „Talán nem az a lényeg, hogy tökéletesen beszéljek, hanem az, hogy ne féljek megszólalni. És ez az igazi fejlődés.” 🤍

☕ Katica gondolata

Az élet néha próbára tesz bennünket. Nem mindig tudjuk megváltoztatni a történéseket, de azt eldönthetjük, hogy dühöngünk rajtuk, vagy egyszer majd jó történetként meséljük el őket.

💬 Neked is volt már ilyen napod?

Írd meg a saját történetedet a hozzászólások között.

Beszélgessünk

Szólj hozzá a bejegyzéshez

A hozzászólás publikálás előtt moderálásra kerül.

Hozzászólások betöltése…

Hozzászólás írása