Az én történetem

Egyszerű családban nőttem fel, harmadik gyerekként, ráadásul egyedüli lányként. Gyermekkoromban nem volt könnyű megtapasztalni azt az önzetlen, feltétel nélküli szeretetet, amelyre minden gyermeknek szüksége lenne.

Mindent megkaptunk, amit a szüleink meg tudtak adni – kivéve ezt.

Ma már felnőtt fejjel értem, hogy ennek megvoltak az okai. Édesapám nagyon nehéz gyermekkorból érkezett, szinte szeretet nélkül nőtt fel. Édesanyám próbálta ezt az évek során pótolni számára, de a múlt sebei rányomták a bélyegüket a gyermeknevelésre is.

Nem hibáztatni szeretném őket. Egyszerűen csak elmesélni azt az utat, amely engem idáig vezetett.

A második családom

Körülbelül hétéves lehettem, amikor a szomszédba költözött egy kedves házaspár Budapestről. Nekik már felnőtt gyermekeik voltak, én pedig valahogy hamar a szívükhöz nőttem.

Az évek során kölcsönösen egymás családjává váltunk. Ők adták meg nekem azt a szeretetet, nyugalmat és biztonságot, amelyet minden gyermeknek jó lenne átélnie.

Nagyon sokat jelentettek számomra, és egész életemben hálás leszek nekik ezért. Igyekeztem jól tanulni, hogy büszkék lehessenek rám – ugyanúgy, mint a saját szüleim.

Rajtuk kívül a nagynénéim is nagyon fontos szerepet töltöttek be az életemben. Őket is mindig nagyon szerettem, és ez a mai napig így van.

Saját család

Tizenkilenc évesen megszületett a fiam, másfél évvel később pedig a lányom.

Az akkori életünk nem volt könnyű. Sok nehézségen mentünk keresztül, majd 2014 tavaszán gyermekeim édesapja eltávozott az élők sorából.

Nem sokkal később megismertem a jelenlegi férjemet. Már több mint tizenegy éve vagyunk együtt – jóban és rosszban. Két közös gyermekünk született: egy kisfiú és egy kislány.

Őszintén hiszem, hogy nélküle talán soha nem tudtam volna megtapasztalni, milyen érzés a világ napos oldalán élni. Ezért minden nap hálás vagyok.

Miért született ez a blog?

Azért, mert hiszek abban, hogy az őszinte történeteknek erejük van. Itt nem kitalált meséket fogsz olvasni, hanem valódi történeteket örömről, küzdelmekről, nevetésről, könnyekről, a családról és az életről.

Remélem, hogy néha magadra ismersz majd bennük, és talán egy-egy történet után egy kicsit könnyebbnek érzed a saját napodat is.

Szeretettel: Benesch Katalin – Katica