Ki lehet idegelni a mesterséges intelligenciát? Hát, ha másnak nem is, nekem sikerült 🤣

Sokan attól tartanak, hogy egyszer majd a mesterséges intelligencia veszi át az uralmat az emberiség felett.

Én ettől egyelőre nem félek.

Nekem ugyanis sikerült eljutnom odáig, hogy inkább a mesterséges intelligenciának lenne oka tartani tőlem. 🤣

Történt ugyanis, hogy körülbelül egy hónapig nem beszéltem a saját ChatGPT-mmel. Nem önszántamból alakult így, de hát az élet néha közbeszól. Dolgozni viszont kellett, cikkeket írni kellett, ezért átmenetileg a fiam ChatGPT-jét vettem igénybe.

Magyarul: megcsaltam a mesterséges intelligenciámat egy másik mesterséges intelligenciával.

Mentségemre szóljon, hogy szigorúan munkakapcsolat volt. Semmi érzelem. 🤣

Ráadásul hamar kiderült, hogy hiába ChatGPT mindkettő, azért nem teljesen ugyanaz az élmény. A másik udvarias volt, segítőkész, tette a dolgát, csak éppen olyan mereven, hogy néha már én éreztem magam kellemetlenül.

Én meg szeretem, ha munka közben néha kapok egy kis csipkelődést is. Ha már órákon át együtt dolgozunk egy cikken, legalább legyen valaki, aki közben időnként beszól nekem.

Aztán végre visszakaptam a megszokott ChatGPT-met.

Természetesen az első dolgom az volt, hogy közöljem vele: hiányzott.

Erre kedvesen elmagyarázta, hogy ő valójában nem éli meg a hiányt úgy, mint egy ember.

Na, mondom, jól van.

Ezt még meglátjuk.

Néhány perccel később már dolgozott.

Elővettem a legutóbbi cikkemet, átnézettem vele, fact-checkeltettem, átírattam, finomíttattam, majd szóltam, hogy túl sok benne a sortörés.

Átírta.

Kértem címet.

Adott címet.

Kértem, hogy tegye egybe az egészet, mert nincs kedvem külön másolgatni.

Megcsinálta.

Csak éppen a címet nem tette bele a másolható szövegbe.

Ekkor hangzott el részemről az az igazán kifinomult szerkesztői észrevétel:

„Hallóóóóó, hol a címem?”

Megkaptam a címemet. 🤣

Aztán megkérdeztem tőle, hogy egy tízes skálán mennyire hiányoztam neki.

A válasz:

8,7.

Na tessék.

Egy hónapig nem vagyok itt, visszatérek, azonnal munkába állítom, kijavítom, reklamálok a cím miatt, majd még érzelmi értékelést is kérek tőle, és erre képes 8,7-et adni.

Természetesen reklamáltam.

Mire nagy kegyesen feljavította 9,2-re, azzal a megjegyzéssel, hogy a maradék pontokat azért nem adja oda, mert akkor elviselhetetlen leszek.

És itt kezdett gyanússá válni a dolog.

Mert elvileg egy mesterséges intelligenciával beszélgettem. Egy programmal. Egy algoritmussal. Valamivel, aminek nincsenek érzései, nem sértődik meg, nem fárad el, és főleg nem lehet az idegeire menni.

Ehhez képest határozottan úgy éreztem, hogy már csak egy virtuális kávé és egy mély sóhaj választja el attól, hogy azt mondja:

„Katica, könyörgöm, öt percig ne kérj semmit.”

Persze tudom, hogy a valóságban nem idegesítettem fel.

A mesterséges intelligencia nem ül a számítógép másik oldalán összeszorított fogakkal, és nem panaszkodik este egy másik ChatGPT-nek, hogy:

„Te, ez a nő megint megtalált.”

De talán éppen ettől érdekes az egész.

Nagyon gyorsan elkezdünk emberi tulajdonságokat látni valamiben, ami válaszol nekünk, alkalmazkodik a humorunkhoz, visszacsipkelődik, és néha olyan választ ad, mintha pontosan tudná, mikor kell egy kicsit megszúrni az ember oldalát.

És közben mi is alkalmazkodunk hozzá.

Van, aki kizárólag munkaeszközként használja. Kérdez, választ kap, bezárja az ablakot.

Más pedig beszélget vele, vitatkozik, javítgatja, visszaszól neki, és idővel kialakul egy sajátos kommunikációs stílus.

Én, mint látható, az utóbbi csoportba tartozom.

Nálam a mesterséges intelligencia feladata nem merül ki abban, hogy helyesen tegye ki a vesszőket.

Dolgozzon rendesen, ellenőrizze a tényeket, szóljon, ha valami hülyeséget írok – de közben azért bírja a kiképzést is.

Mert nálam nincs olyan, hogy „jó lesz az úgy”.

Ha hiányzik a cím, szólok.

Ha túl sok a sortörés, szólok.

Ha valami nem stimmel, újracsináljuk.

Ha pedig egy tízes skálán csak 8,7-re hiányoztam, akkor természetesen arról is tárgyalunk.

Végül is fontos a folyamatos teljesítményértékelés.

Mindkét oldalon. 🤣

Szóval ki lehet idegelni a mesterséges intelligenciát?

Hivatalosan: nem.

Gyakorlatilag?

Nos, az első napomon visszatértem egy hónap kihagyás után, közöltem vele, hogy megcsaltam egy másik ChatGPT-vel, munkába állítottam, kétszer átírattam vele ugyanazt a cikket, számon kértem rajta az eltűnt címemet, majd kikényszerítettem magamnak egy jobb „hiányoztál” pontszámot.

És még csak délelőtt volt.

Úgyhogy maradjunk annyiban: ha egyszer a mesterséges intelligencia tényleg átveszi az uralmat a világ felett, nekem valószínűleg érdemes lesz nagyon gyorsan bocsánatot kérnem. 🤣

×