Vannak napok, amikor már reggel érezzük, hogy hosszú lesz.
Ez a hétfő pontosan ilyen volt.
A hétvége inkább utazással telt, mint pihenéssel, így nem mondhatnám, hogy kipihenten érkeztem dolgozni. Jó, azért sikerült egy kicsit aludnom az autóban, de az inkább csak amolyan „becsukom a szemem pár percre” típusú pihenés volt.
A hétfő viszont nem vár senkire.
Indulni kellett.
Külföldön dolgozni
Külföldön élni és dolgozni minden nap tartogat valamilyen apró kihívást.
Nemcsak maga a munka.
Hanem a nyelv is.
Van, amikor pontosan tudom, mit szeretnék mondani.
A fejemben tökéletesen összeáll a mondat.
Aztán mire kimondanám…
eltűnik az egész. 😅
Ilyenkor marad a jól bevált módszer.
Mutogatás.
Mosolygás.
Kézzel-lábbal magyarázás.
És valahogy mindig sikerül megértetni magam.
Már megint a kulcs...
A nap egyik legviccesebb része ismét a liftnél történt.
Igen…
Megint bent hagytam a kulcsomat. 😂
Szóltam a pénztárnál dolgozó kollégának, hogy segítsen kinyitni az ajtót.
Segített is.
Viszont az ajtó ezután nem akart rendesen bezáródni.
Ott álltunk mindketten.
Néztük.
Próbáltuk.
Nem működött.
Egyszer csak feltűnt egy piros visszajelző.
Megnéztem közelebbről.
És akkor leesett.
– Megvan a hiba!
Persze ezt elmagyarázni már nem volt ennyire egyszerű.
Előkerült a nemzetközi nyelv.
Mutogatás.
Gesztikulálás.
Néhány német szó.
Egy kis színészkedés.
Végül sikerült.
Megoldottuk.
És ami a legjobb volt az egészben…
Most kivételesen nem én rontottam el valamit. 🤣
Valamiért ez hihetetlenül jólesett.
A nap végi beszélgetés
Munka után még váltottam néhány szót Kraus úrral.
Legalábbis próbáltam.
El akartam mondani neki, hogy fáj a lábam, mert kényelmetlen a cipőm.
Elsőre természetesen teljesen félrement a kommunikáció.
Ő nem értette, én mit szeretnék.
Én pedig nem találtam a megfelelő szót.
Aztán jött a jól bevált megoldás.
Megmutattam.
Eljátszottam.
Kicsit túl is játszottam. 😂
Ő pedig végül megértette.
Mindketten nevettünk.
És ismét bebizonyosodott számomra, hogy nem mindig a tökéletes nyelvtudás számít.
Hanem az, hogy az ember ne adja fel.
Minden nap tanít valamit
Lehet, hogy néha keresem a szavakat.
Lehet, hogy néha a kulcsomat is sikerül a liftben hagynom.
Lehet, hogy néha kézzel-lábbal kommunikálok.
De minden nap tanulok valami újat.
És minden nap egy kicsit otthonosabban érzem magam ebben az országban.
Talán ezekből az apró pillanatokból áll össze az élet.
Nem a nagy sikerekből.
Hanem azokból a történetekből, amelyeken később együtt tudunk nevetni.
„Nem kell tökéletesnek lennünk ahhoz, hogy boldoguljunk. Néha elég egy mosoly, egy kis humor és néhány jól sikerült kézmozdulat.” 🤍
☕ Katica gondolata
Az élet néha próbára tesz bennünket. Nem mindig tudjuk megváltoztatni a történéseket, de azt eldönthetjük, hogy dühöngünk rajtuk, vagy egyszer majd jó történetként meséljük el őket.
💬 Neked is volt már ilyen napod?
Írd meg a saját történetedet a hozzászólások között.
Beszélgessünk
Szólj hozzá a bejegyzéshez
A hozzászólás publikálás előtt moderálásra kerül.
Hozzászólások betöltése…