A hazafelé vezető út szerencsére sokkal nyugodtabban indult, mint az odafelé vezető.
Most nem tettünk kerülőt, nem terveztünk városnézést, csak szerettünk volna minél hamarabb hazaérni Németországba.
És ami a legmeglepőbb volt.
Szinte sehol nem volt komoly dugó.
Egy dugó, ami alig tartott
Már Ausztriában jártunk, amikor felhívott egy Németországban élő barátunk.
Megkérdezte, hogy minden rendben van-e velünk.
Mosolyogva mondtuk, hogy igen, éppen úton vagyunk.
Nem sokkal később a navigáció dugót jelzett.
Összenéztünk.
„Na, kezdődik…”
Aztán nagyjából öt perc múlva már vége is volt.
Ennyi volt az egész. 😄
A határ és a zivatar
A német határnál volt egy kisebb ellenőrzés, ezért kicsit lelassult a forgalom.
Semmi különös.
Viszont alig haladtunk tovább, amikor egyik pillanatról a másikra leszakadt az ég.
Olyan sűrű eső esett, hogy hosszú percekig alig láttunk ki a szélvédőn.
Majd ugyanilyen hirtelen kisütött a nap.
Mintha az egész meg sem történt volna.
A híres forgókapu
Donaustaufnál megálltunk tankolni.
Én pedig úgy döntöttem, hogy ideje lenne mosdóba menni.
Magabiztosan odasétáltam.
Aztán szembe találtam magam egy forgókapuval.
Le kellett volna csippantani a blokkot.
Legalábbis elméletben.
Próbáltam egyszer.
Kétszer.
Háromszor.
Semmi.
Az a szerkezet egyszerűen nem volt hajlandó átengedni.
Annyira felbosszantott, hogy visszasétáltam az autóhoz, bevágtam az ajtót, és közöltem a férjemmel:
– Menjünk haza! Majd otthon elmegyek mosdóba! 🤣
Ő csak rám nézett.
Pontosan tudta, hogy ilyenkor jobb nem vitatkozni.
Főleg úgy, hogy még nagyjából négy óra volt hátra az útból. 😄
Az üzemanyag kérdése
Hazafelé menet valami nagyon elgondolkodtatott.
Még Magyarországon tankoltunk tele.
Biztos voltam benne, hogy ezzel gond nélkül hazaérünk.
Ehhez képest Donaustaufnál ismét tankolnunk kellett.
Elkezdtem visszagondolni az odafelé vezető útra.
Kifelé Németországban tankoltunk.
Aztán csak Magyarországon kellett újra megállni.
Most viszont a magyar tankolással jóval kevesebb utat tettünk meg.
Nem tudom, hogy csak véletlen egybeesés volt-e, vagy valóban van különbség.
Korábban, a benzines autónknál is hasonlót tapasztaltuk.
Lehet, hogy csak rosszul emlékszem.
Lehet, hogy más tényezők is szerepet játszottak.
De kíváncsi lennék, más is észrevette-e már ezt.
Végül hazaértünk
A nap végén már csak egyetlen dolog számított.
Hogy ismét biztonságban hazaértünk.
És bár ez az út is tartogatott néhány vicces és váratlan pillanatot, végül ismét egy közös élménnyel lettünk gazdagabbak.
Mert valahogy mindig ezekre a történetekre emlékszünk vissza a legszívesebben.
„Nem attól lesz emlékezetes egy utazás, hogy minden tökéletesen alakul. Hanem attól, hogy a váratlan pillanatokat is együtt éljük át.” 🤍
☕ Katica gondolata
Az élet néha próbára tesz bennünket. Nem mindig tudjuk megváltoztatni a történéseket, de azt eldönthetjük, hogy dühöngünk rajtuk, vagy egyszer majd jó történetként meséljük el őket.
💬 Neked is volt már ilyen napod?
Írd meg a saját történetedet a hozzászólások között.
Beszélgessünk
Szólj hozzá a bejegyzéshez
A hozzászólás publikálás előtt moderálásra kerül.
Hozzászólások betöltése…