Életem első repülőútja – egy félelemből életre szóló élmény

Az ember az első repülését soha nem felejti el.

Én biztosan nem fogom.

Egyszerre volt bennem hatalmas izgalom és őszinte félelem. Már hetekkel az indulás előtt alig vártam, hogy végre felszálljunk a repülőre, ugyanakkor folyton azon gondolkodtam, vajon milyen érzés lesz több ezer méter magasan a felhők fölött utazni.

A kisfiunk akkor még csak kétéves volt, így ez az egész család számára különleges utazásnak számított.

A felszállás

Amikor a repülő elindult a kifutópályán, úgy éreztem, a szívem kiugrik a helyéről.

A lábam remegett.

A gyomrom görcsben volt.

Aztán a gép elemelkedett a földtől.

Néhány perc múlva kinéztem az ablakon.

És minden félelmem eltűnt.

A felhők fölött repülni valami egészen varázslatos élmény volt. Olyan látvány tárult elém, amelyet addig csak képeken láttam.

A leszállásnál persze ismét összeszorult a gyomrom.

De mire elérkezett a hazautazás napja, már alig vártam az újabb felszállást.

Törökország varázsa

Tíz csodálatos napot töltöttünk Kemerben.

Életemben először láttam a tengert.

Nem tudom szavakba önteni azt az érzést, amikor először álltam a parton és hallgattam a hullámokat.

Reggel a napfelkeltét csodáltuk.

Este pedig a naplementét.

Mindkettő felejthetetlen volt.

A férjem jetskizett, hajókiránduláson vettünk részt, és ő még a tengerben is úszott.

Én viszont nem tudok úszni, így legfeljebb térdig merészkedtem a vízbe.

De nekem ez is tökéletes élmény volt. 🌊

A teknős

Rengeteg kagylót gyűjtöttünk.

Bejártuk a piacot.

És egyszer csak...

megláttam egy óriási teknősbékát. 🐢

Úgy örültem neki, mint egy kisgyerek.

Ott sétált teljes nyugalomban az utcán, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

Én pedig természetesen azonnal elővettem a telefonomat és minden irányból lefotóztam. 📸

A török emberek

A piacon igyekeztem tiszteletben tartani a helyi kultúrát.

Hosszabb szoknyát és pólót viseltem.

A férjem mindig néhány lépéssel előttem sétált, mert ezt javasolta az utazási tanácsadónk.

Amikor megtudták, hogy Magyarországról érkeztünk, az emberek azonnal mosolyogni kezdtek.

Sorra hallottuk ugyanazokat a neveket:

Puskás.

Foci.

Attila.

Azonnal úgy bántak velünk, mintha régi ismerősök lennénk.

Ez hihetetlenül jólesett.

Egy örök emlék

Ez a tíz nap örökre a szívünkben marad.

Nemcsak azért, mert először repültem.

Hanem azért is, mert együtt éltük át.

Nevettünk.

Felfedeztünk.

Csodálkoztunk.

És rengeteg közös emlékkel tértünk haza.

Egy dolgot pedig már akkor megfogadtunk:

Egyszer még biztosan visszatérünk Kemerbe.

Ha valaki még soha nem ült repülőn, csak egy dolgot tudok mondani:

Ne félj!

Lehet, hogy az első percek ijesztőek lesznek, de az élmény minden félelmet megér.

„Néha a legszebb élmények éppen ott kezdődnek, ahol a legnagyobb félelmeink véget érnek.” 🤍