Az elmúlt időszakban többen is megkérdezték tőlem, miért írom ezt a blogot. Ezért szeretném néhány mondatban elmondani, mi is a célom vele.
Amikor évekkel ezelőtt elkezdtem írni, nem az vezérelt, hogy bárkit bíráljak, megsértsek vagy kellemetlen helyzetbe hozzak. Egyszerűen csak szerettem volna kiírni magamból mindazt, amit átéltem. Az örömöket, a fájdalmakat, a kudarcokat, a sikereket és azokat a pillanatokat, amelyek emberré formáltak.
Hiszem, hogy sokszor már az is segítség, ha valaki rájön: nincs egyedül. Ha egy történetem miatt valaki azt érzi, hogy más is keresztülment hasonló nehézségeken, akkor már megérte leírnom.
Én sem vagyok tökéletes. Hibázom, tanulok, néha elesem, aztán megpróbálok újra felállni. Erről szól az élet, és erről szól ez a blog is.
Amit itt olvastok, az minden esetben a saját élményeimet, emlékeimet, érzéseimet és személyes nézőpontomat tükrözi. Nem állítom, hogy az én nézőpontom az egyetlen vagy minden helyzetben teljes. Csupán azt osztom meg, hogyan éltem meg azokat az eseményeket, amelyek hatással voltak rám.
A magánélet tiszteletben tartása számomra fontos. Ezért előfordulhat, hogy egyes történetekben bizonyos részleteket megváltoztatok, összevonok vagy elhagyok. Ettől azonban a történetek mondanivalója és az érzések őszintesége nem változik.
Szeretném azt is egyértelművé tenni, hogy a blog célja nem bárki megsértése, lejáratása vagy minősítése. Ha valaki mégis úgy érzi, hogy egy írásom félreérthető, természetesen nyitott vagyok arra, hogy kulturált módon beszéljünk róla. Hiszem, hogy a kölcsönös tisztelet mindig többet ér, mint a vita.
A történeteim nem ítéletek. Nem szeretném megmondani senkinek, hogyan kell élni. Egyszerűen csak megosztom azt, amit az élet megtanított nekem, abban a reményben, hogy talán másnak is adhat egy kis erőt, reményt vagy akár egy mosolyt.
Ha csak egyetlen embernek segítenek ezek az írások, ha valaki miattuk kevésbé érzi magát egyedül, vagy egy nehéz napon sikerül egy kis reményt találnia bennük, akkor számomra már megérte megírni ezt a blogot.
Köszönöm mindenkinek, aki őszinte nyitottsággal olvassa a történeteimet, és velem tart ezen az úton.
„Az élet nem attól szép, hogy tökéletes, hanem attól, hogy valódi.”
Szeretettel,
Katica ❤️
☕ Katica gondolata
Az élet néha próbára tesz bennünket. Nem mindig tudjuk megváltoztatni a történéseket, de azt eldönthetjük, hogy dühöngünk rajtuk, vagy egyszer majd jó történetként meséljük el őket.
💬 Neked is volt már ilyen napod?
Írd meg a saját történetedet a hozzászólások között.
Beszélgessünk
Szólj hozzá a bejegyzéshez
A hozzászólás publikálás előtt moderálásra kerül.
Hozzászólások betöltése…