Milyen az élet egy 1-es típusú diabéteszes gyermekkel?

Ezt igazán csak az tudja, aki már átment ezen.

Másfél hete egyik pillanatról a másikra megváltozott az életünk.

Nálunk nem voltak egyértelmű jelek. A tünetek vírusfertőzésre vagy más problémára utaltak. Orvosnál is jártunk, két hónappal korábban pedig még a laboreredmények is rendben voltak.

Aztán hirtelen olyan súlyossá vált az állapota, hogy mentőt kellett hívnunk.

1-es típusú diabétesz.

És amikor ezt közlik veled, egy pillanatra megáll a világ.

Egy teljesen új élet, amit napok alatt kell megtanulnod, miközben rettegsz a gyermekedért.

És persze jön az önhibáztatás.

Miért nem vettem észre? Miért nem tudtam? Mit kellett volna másképp csinálnom?

Aztán megérkeznek a bezzeganyák és az önjelölt szakértők.

Akik szerint ezt TUDNOD KELLETT VOLNA! Akik a telefonjuk mögül képesek kijelenteni, hogy szar szülő vagy, mert nem ismerted fel időben.

Hát kedves mindentudók, van egy rossz hírem!

Nincs egy kibaszott varázsgömbünk, amivel előre látjuk a jövőt!

Amit az 1-es típusú diabéteszről tudni kell

És mielőtt bárki tovább okoskodna, egy kis gyorstalpaló:

Az 1-es típusú diabétesz autoimmun betegség. A szervezet immunrendszere megtámadja a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjeit.

Nem a sok édességtől alakul ki.

Nem a rossz táplálkozástól.

És NEM a szülő hibájából!

A betegség sokáig észrevétlenül alakulhat ki, a tünetei pedig más betegségekre is hasonlíthatnak. Az állapot akár nagyon gyorsan életveszélyessé válhat.

Nálunk pedig pontosan ez történt.

ÉLETVESZÉLYESSÉ VÁLT!

Este elkezdődött valami, amiről akkor még fogalmunk sem volt, hogy mi lehet. Másnap délutánra pedig már kész katasztrófa volt minden. A gyermekünk életveszélyes állapotba került.

Ennyire gyorsan történt.

Nem volt idő otthoni „öndiagnosztikára”, internetes kutakodásra vagy arra, hogy nyugodtan időpontot kérjünk a gyermekorvoshoz.

Mire egyértelművé vált, hogy nem egyszerű rosszullétről van szó, már azonnali segítség kellett.

Mentőt hívtunk.

Mert akkor már nem találgatni kellett, hanem cselekedni!

De ezt nyilván könnyebb egy Facebook-kommentből megítélni, mint átélni, igaz?

Tudjátok, mit nem láttok?

Hogy másfél hete szinte a kórházban élünk.

Hogy felváltva alszunk a gyermekünk mellett, miközben próbálunk mindent megtanulni a betegség kezeléséről.

Hogy közben ott van a másik gyermekünk is, akinek ugyanúgy szüksége van ránk.

Hogy próbálunk erősek maradni, miközben belül darabokra hullunk.

És igen, ROHADTUL ELFÁRADTUNK!

Nem sajnáltatni akarom magunkat.

Egyszerűen ki kellett írnom mindazt, ami másfél hete bennem tombol.

A félelmet.

A dühöt.

A tehetetlenséget.

A kimerültséget.

És azt a mérhetetlen szeretetet, ami miatt mindennap újra felállunk.

Tudom, hogy meg fogjuk tanulni.

Tudom, hogy a gyermekünk teljes életet élhet.

De ehhez idő kell.

Türelem.

És rengeteg erő.

Egy üzenet azoknak, akik kívülről ítélkeznek

Úgyhogy minden bezzegszülőnek, önjelölt orvosnak és mindent jobban tudó embernek üzenem:

AMÍG FOGALMAD SINCS, MIN MEGY KERESZTÜL EGY ILYEN CSALÁD, ADDIG KUSSOLJ, ÉS FOGD BE A POFÁDAT!

Mert az ítélkezéseddel nem segítesz.

ÁRTASZ!

Nem kell sajnálnod minket.

Nem kell megmondanod, mit kellett volna tennünk.

Ha segíteni nem tudsz, legalább ne rúgj bele abba, aki éppen minden erejével próbál talpon maradni!

Mi pedig megyünk tovább.

Mert nincs más választásunk.

Együtt. Családként. A gyermekünkért. ❤️

#Diabétesz1 #T1D #NemASzülőHibája #DiabéteszesGyermek #Család

×