Micsoda véletlen! 😄

Tegnap este, úgy fél tizenegy körül, leültem a számítógép elé, hogy végre megírjam azt a cikket, amit már korábban megígértem a YouTube-live nézőinek.

A kedvenc filmjeimről kezdtem írni.

És ahogy ilyenkor lenni szokott, egyik emlék hozta a másikat.

Természetesen Arnold Schwarzenegger neve sem maradhatott ki, hiszen több filmjét is nagyon szeretem.

Az egyik első, ami eszembe jutott, az Emlékmás volt.

Számomra ez a mai napig az egyik legjobb sci-fi film, és bármikor szívesen újranézem.

Miután befejeztem a cikket, elmentettem a jegyzeteim közé, hogy később felkerüljön a blogra.

Aztán úgy döntöttem, még megnézek valamit a tévében, mielőtt lefekszem.

Bekapcsoltam.

És ekkor történt az egész.

Pontosan abban a pillanatban kezdődött az Emlékmás.

Hangosan felnevettem.

Tényleg.

Az első gondolatom az volt:

„Na jó… ez azért elég jó időzítés.” 😄

Persze nem gondolom, hogy ebben bármi misztikus lenne.

Nem hiszem, hogy a telefonom lehallgatott volna.

Nem gondolom, hogy az univerzum üzenni próbált.

Az ilyen elméleteket meghagyom másoknak. 😄

Egyszerűen csak egy olyan véletlen volt, amin jólesett mosolyogni.

Persze a film végül maradt.

Hiszen ha már így alakult…

Miért ne néztem volna meg újra?

Annak ellenére, hogy már számtalanszor láttam, most feltűnt valami érdekes.

Az elejére alig emlékeztem.

A történet későbbi részei persze azonnal beugrottak, de a film első húsz-harminc perce szinte teljesen kiesett.

Éppen ezért olyan érzés volt, mintha részben újra először látnám.

És ezt kifejezetten élveztem.

Később megnéztem az újabb feldolgozását is.

Őszintén szólva…

Nekem nem igazán tetszett.

Lehet, hogy azért, mert folyamatosan az eredetihez hasonlítottam.

Így talán eleve esélye sem volt.

Pedig önmagában valószínűleg nem rossz film.

Csak számomra az eredeti Schwarzenegger-féle változat az igazi.

Ha már a klasszikus filmeknél tartunk, van még egy alkotás, amit nagyon szeretnék megnézni.

Az Odüsszeia új feldolgozását.

Az eredetit még történelemórán láttuk.

Ha jól emlékszem, két részből állt.

Ennek már legalább húsz éve.

Talán még több is.

Azóta sok minden megváltozott, ezért kíváncsi vagyok, hogyan sikerült újragondolni ezt a történetet.

Érdekes dolog ez a nosztalgia.

Néha egy film.

Egy dallam.

Vagy egy teljesen hétköznapi véletlen.

És máris visszarepülünk húsz-harminc évet az időben.

Pontosan ezért szeretem a régi filmeket.

Nemcsak a történetük miatt.

Hanem azért is, mert emlékeket idéznek fel.

Most pedig kíváncsi vagyok rátok.

Ti inkább a régi klasszikusokat szeretitek?

Vagy az új feldolgozásokat?

Van olyan remake, amely szerintetek még az eredetinél is jobban sikerült?

Írjátok meg kommentben!

Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre. 😊