Az előző beszámolómból kimaradt egy történet.
Pedig utólag visszagondolva talán ez volt az egész utazás legijesztőbb pillanata.
Miután letértünk az M1-es autópályáról, hogy elkerüljük a hosszú dugót, a navigáció Velence felé vezetett bennünket.
Nyugodtan haladtunk.
A megengedett sebességgel.
Semmi különös nem történt.
Legalábbis néhány percig.
Egy rossz döntés
Mögöttünk haladt egy autós, akinek láthatóan túl lassú volt a tempó.
Néhány autó választott el bennünket egymástól, amikor egyszer csak úgy döntött, hogy mindenkit megelőz.
Csakhogy valamit nagyon rosszul számolt ki.
Hirtelen visszarántotta az autót a saját sávjába.
Pont mögénk.
Ha a férjem nem reagál azonnal, könnyen belénk csapódhatott volna.
Egy gyors gázadással sikerült elkerülni az ütközést.
Minden néhány másodperc alatt történt.
Én sem maradtam csendben
Aki ismer, tudja, hogy ilyenkor nehezen maradok nyugodt. 😅
Persze elmondtam a véleményemet.
Mutogattam is egy kicsit.
Őszintén szólva már arra számítottam, hogy megáll, és valamilyen konfliktus lesz belőle.
De végül továbbhajtott.
És talán ez volt a legjobb, ami történhetett.
Fáradtság és éhség
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy addigra már mindketten nagyon fáradtak voltunk.
Én ráadásul éhes is.
Aki ismer, pontosan tudja:
Ha éhes vagyok, nem én vagyok a világ legkedvesebb embere. 😂
Szerencsére néhány perc múlva már mi is inkább nevettünk az egészen.
Az út tanulsága
Később már nem találkoztunk hasonlóan veszélyes helyzettel.
Láttunk ugyan néhány érdekes manővert, de szerencsére csak kívülállóként.
Balesetet nem láttunk.
És ezért nagyon hálás vagyok.
Ez az út azonban ismét emlékeztetett valamire.
Az autópályán hiába vezetsz óvatosan.
Hiába tartod be a szabályokat.
Nem csak rajtad múlik, hogy biztonságban hazaérsz.
Mindig akad valaki, aki egyetlen rossz döntéssel mások életét is veszélybe sodorhatja.
Ezért ma már még jobban értékelem azokat, akik türelmesen, felelősségteljesen vezetnek.
Mert végül nem az számít, ki ér oda előbb.
Hanem az, hogy mindenki épségben megérkezzen.
„Az utakon nem a gyorsaság a legfontosabb. Hanem az, hogy legyen kit biztonságban hazavinni.” 🤍
☕ Katica gondolata
Az élet néha próbára tesz bennünket. Nem mindig tudjuk megváltoztatni a történéseket, de azt eldönthetjük, hogy dühöngünk rajtuk, vagy egyszer majd jó történetként meséljük el őket.
💬 Neked is volt már ilyen napod?
Írd meg a saját történetedet a hozzászólások között.
Beszélgessünk
Szólj hozzá a bejegyzéshez
A hozzászólás publikálás előtt moderálásra kerül.
Hozzászólások betöltése…