Boldog születésnapot, Szerelmem – 12 év, egy család és még egy pici csoda ♥️

Szerelmem,

ma megint egy évvel öregebb lettél… bár természetesen ezt én soha nem mondanám a szemedbe. Vagyis… de. Pont én mondanám. 😅♥️

Gondolkodtam, mit írhatnék neked a születésnapodra.

Írhatnék valami gyönyörű, tökéletes szerelmes történetet arról, hogy 12 éve kézen fogva sétálunk a naplementében, soha nem veszekszünk, mindig mindenben egyetértünk, és nálunk az élet csupa romantika…

De mindketten tudjuk, hogy az nem mi lennénk. 😂

A mi történetünk nem tökéletes. De a miénk. És én pontosan ezért szeretem.

12 év, Szerelmem.

Kimondani is hihetetlen.

12 évnyi közös emlék, nevetés, könny, öröm, nehézség, veszekedés, kibékülés, ölelés… és egy egész közös élet.

Voltunk fent, és voltunk lent. Néha nagyon lent.

Volt, hogy azt hittük, talán nincs tovább. Nem egyszer, nem kétszer.

Aztán valahogy mindig visszataláltunk egymáshoz.

Talán azért, mert bármennyire is próbáltunk néha haragudni a másikra, egyikünk sem tudott igazán sokáig a másik nélkül létezni.

Mert valahol mindig te voltál az én helyem. ♥️

Persze azért ne romantizáljuk túl a dolgot…

Mi úgy tudjuk szívni egymás vérét, ahogy szerintem senki más. 😂

Ezt kívülről talán nem is lehet érteni.

Van, aki néha megbotránkozik rajtunk, más meg már velünk együtt nevet, mert tudja, hogy nálunk ez is a szeretet egyik egészen sajátos nyelve.

Pontosan tudjuk, mivel lehet a másikat öt másodperc alatt az őrületbe kergetni.

Ismerjük egymás minden kis gombját…

és hát néha szeretettel végignyomkodjuk az összeset. 😂♥️

De amikor igazán számít, minden hülyeség eltűnik.

A sértődés, a vita, a makacsság…

És maradunk mi ketten.

Ezért a születésnapodon szeretnék valamit megköszönni neked.

Köszönöm, hogy maradtál.

Mert az elmúlt 12 évben voltak olyan dolgok, olyan nehézségek, amelyek elől más talán hanyatt-homlok menekült volna.

Te mégsem mentél.

Ott maradtál mellettem.

Volt, amikor nem kellett megoldanod semmit. Elég volt, hogy fogtad a kezem.

Volt, amikor támogattál, amikor én már nem igazán hittem magamban.

Volt, amikor csak annyit kellett tudnom, hogy nem vagyok egyedül, mert te ott vagy.

És szeretném, ha tudnád, hogy ez mindig kölcsönös lesz.

Ha te elfáradsz, én fogom a kezed.

Ha elbizonytalanodsz, én emlékeztetlek arra, milyen ember vagy.

Ha az élet éppen téged próbál megtörni, én állok melléd.

És ha valaki bántani akar…

hát, akkor valószínűleg mindketten tudjuk, hogy belőlem előjön az a kevésbé romantikus énem. 😂

Mert mi ilyenek vagyunk.

Védjük egymást. Biztatjuk egymást. És megtartjuk egymást.

És talán az egyik legszebb dolog, amit ez alatt a 12 év alatt kaptunk egymástól, az a bizalom.

Nem a hangos, nagy szavakkal kimondott fajta.

Hanem az a csendes érzés, amikor egyszerűen tudod:

itt biztonságban vagyok.

Tudom, hogy ismersz.

A szépet bennem és a kevésbé szépet is.

Láttál boldognak, dühösnek, fáradtnak, összetörve és reménykedve.

Ismered az erősségeimet és a gyengeségeimet.

És én is ismerem a tieidet.

Mégis itt vagyunk.

Talán nekem ezt jelenti igazán a bizalom:

hogy önmagam lehetek melletted, és tudom, hogy a kezed akkor is ott lesz, amikor igazán szükségem van rá.

Te nekem már régen nem csak a férjem vagy.

Te vagy az, akivel családot alapítottam.

Akivel a legnagyobb hülyeségeken tudok nevetni.

Akire néha haragszom.

Aki néha egyetlen mondattal képes az agyamra menni. 😅

De te vagy az is, akit keresek, amikor valami történik.

Akinek mesélni akarok.

Akihez haza akarok menni.

Te vagy a férjem, a legjobb barátom, a társam és az én másik felem.

Egyszerűen:

te vagy az én emberem. ♥️

És most, három év után, megint itt állunk valami csodálatos dolog előtt.

Újra várunk valakit.

Egy pici életet, aki kettőnkből lett. ♥️

Mi újra átélhetjük egy baba érkezésének minden izgalmát, a gyerekeink pedig nagytesók lesznek.

Ha belegondolok, valahogy ebben benne van az egész közös történetünk.

Ketten kezdtük.

Aztán lett belőlünk egy család.

És most ez a család megint egy picit nagyobb lesz. 🥹♥️

Egy új fejezet kezdődik.

Nem tudjuk, mit hoz.

Biztosan lesz fáradtság, káosz, kialvatlan éjszaka, aggódás, nevetés, sírás… és valószínűleg egymás vérét is az eddigieknél professzionálisabb szinten fogjuk szívni. 😂

De nem félek tőle.

Mert veled megyek bele.

És talán ezt szeretném a legjobban elmondani neked a születésnapodon:

Lehet, hogy nem mondom elégszer, mennyire szeretlek.

Lehet, hogy nem mindig mutatom ki úgy, ahogy kellene.

Néha távolságtartó vagyok. Néha makacs. Néha mérges. Néha elbújok a saját kis világomba.

De kérlek, soha ne hidd azt, hogy ettől kevesebbet jelentesz nekem.

A szeretetem irántad nem tűnt el a hétköznapokban.

Csak átalakult valami sokkal mélyebbé.

Már nem csak az a szerelem, ami 12 évvel ezelőtt volt.

Benne van minden, amit azóta együtt átéltünk.

A közös otthonunk.

A gyerekeink.

A nevetéseink.

A könnyeink.

A nehéz napok.

A kibékülések.

Az összes „elegem van belőled”, amit végül mindig követett egy „gyere ide”. ♥️

És ha a Jóisten is úgy akarja, én ezt szeretném még nagyon sokáig.

Veled szeretnék megöregedni.

Látni, ahogy a gyerekeink felnőnek.

Megélni veled még rengeteg születésnapot.

Egyszer majd ősz hajjal, ráncosan visszanézni erre az egész őrült közös életre, és azt mondani:

„Nézd, Szerelmem… azért csak megcsináltuk.” ♥️

Persze valószínűleg 70 évesen is vitatkozni fogunk azon, melyikünknek volt igaza.

És természetesen akkor is én leszek az. 😂

Egy dolgot pedig jobb, ha már most tudsz:

Ha én megyek el előbb, kísérteni foglak.

Szóval még akkor sem szabadulsz tőlem. 👻😂♥️

Boldog születésnapot, Szerelmem!

Köszönöm, hogy 12 éve az életem része vagy.

Köszönöm, hogy maradtál akkor is, amikor nehéz volt.

Köszönöm, hogy fogtad a kezem.

Köszönöm a gyerekeinket.

Köszönöm azt a pici életet, akit most együtt várunk.

És legfőképpen köszönöm minket.

Nem vagyunk tökéletesek.

Soha nem is voltunk.

De nem is cserélném el a történetünket egy tökéletesre.

Mert ebben minden benne van, ami mi vagyunk.

A szeretet.

A nevetés.

A hülyeségeink.

A veszekedések.

A vérszívás.

A könnyek.

A kitartás.

Az egymásba vetett bizalom.

És az, hogy bármerre sodort minket eddig az élet, valahogy mindig egymás mellett kötöttünk ki.

Ha pedig újra ott állnék 12 évvel ezelőtt, és valaki előre megmutatná nekem az egészet…

A gyönyörű pillanatokat és a rohadt nehezeket is…

akkor is megfognám a kezed.

És ugyanúgy elindulnék veled.

Boldog születésnapot, Te vénember. 😅♥️

Szeretlek.

Tegnap. Ma. Holnap. És remélem, még nagyon-nagyon sokáig. ♥️

×